Az elmúlt tíz év során létrejöttek és megerősödtek azok az intézményi és törvényi keretek, amelyek Magyarországnak tekintélyt szereztek idehaza és külföldön. Számos jelenség azonban azt mutatja, hogy demokráciánk immunrendszere meggyengült. Nem reagál határozottan a rasszista, a cigányellenes, az antiszemita, az irredenta jelenségekre és cselekedetekre. E megnyilvánulások nem csupán országunk nemzetközi hitelét, az Európai Unióhoz való csatlakozás esélyeit rontják, hanem idehaza is bizonytalanságot, félelmet, elégedetlenséget keltenek és szembeállítják a magyart a magyarral.
    Demokráciánkat súlyosan gyengíti a parlament háttérbe szorulása, a közszolgálati rádió és televízió műsoraiban, az egyes sajtótermékekben terjedő gyűlöletkeltő hangvétel, a valamely párt iránti lojalitás elvárása a köztisztviselőktől, a társadalmi érdekegyeztetés rombolása, a közélet beszennyeződése, az elharapódzó korrupció.
    E tendenciák bátorítólag hatnak azokra, akik a társadalomban meglévő feszültségeket, a szociális elégedetlenséget meglovagolva polgárjogot akarnak szerezni a fasisztoid eszméknek és nézeteknek. Pedig ezek már katasztrófába vitték az országot.
    Elvárjuk, hogy a kormányzat érdemben válaszoljon e megnyilatkozásokra. Ennek szükségességét az is aláhúzza, hogy az állampolgárok és szervezeteik körében riasztóan erősödik a beletörődés, a közöny, a cinizmus és a félelem.
    Mi azt hisszük, hogy a pártpolitikákon felülemelkedő összefogás indokolt és eredményre vezető felelet lehet e veszélyekre, s jótékony szerepet tölthet be a magyar társadalom békés, demokratikus fejlődése, szociális igazságérzete érvényesülése érdekében.
    Ezért pártállásra, felekezetre, életkorra való tekintet nélkül arra hívjuk föl hazánk állampolgárait, valamint a civil szervezeteket, az egyházakat, a közszolgálati médiumok munkatársait, hogy forduljanak szembe a gyűlöletkeltéssel, a szélsőjobboldali nemzetromboló magatartással. A demokrácia szellemisége, a humanizmus melletti nyílt és határozott kiállást várjuk el a parlamenttől, a kormánytól, a politikai pártoktól.
    Újra időszerű Babits Mihály hat évtizeddel ezelőtti feljajdulása:"…vétkesek közt cinkos aki néma…"!