Bár mások talán inkább így mondanák:
"Tisztelt hazátlanok, idegenszívűek,
férgek, nyüvek, az országra direkt rosszkedvet hozók, veszélyekről brekegők,
politikai múmiák, hazaárulók, Magyarországok külföldön és belföldön rossz
színben feltüntetők."
Most
miénk a tér. Lehetett volna másé is, hiszen 2 éve éppen azért
gyűltünk itt először össze, hogy ez a tér ne lehessen nemzetközi neonáci találkozóhely.
Most megint el kellett jönnünk, mert – ahogy Vitányi Iván mondta - a felszabadulások soha
nem véglegesek.
Ilyen törékeny volt ez 1945-ben is. Az egykor sokat emlegetett Bibó István már az év végén
ezt írta: "A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él."
Hiszen – mint írta – "a magyar népnek folyamatosan az volt a tapasztalata, hogy urakkal
és hivatalviselőkkel ujjat húzni nem jó."
Most mintha ismét ez lenne a tapasztalat. Hatalmasságokkal, hivatalviselőkkel ujjat húzni
nem jó, mert tönkreteszik vállalkozásodat, nem kap támogatást a településed, nem leszel
vezető ügyész, elveszik a műsorodat, hosszabbítgatják ellened az ügyészségi vizsgálatot.
Ettől még persze tűrhetően élünk. Itt lehetünk a téren, nem bánt itt senki, baráti
társaságban jót nevetünk politikai a vicceken. Tűrhetően élünk, összekacsintunk, megvagyunk.
Csakhogy én már éltem 15-20 évvel ezelőtt hasonló világban. Sokaknak – nekem is – akkor az
is tűrhető volt, azonosultam is benne sok mindennel. De kiderült, ilyesmiben nincsenek
tartósan jó kompromisszumok. Nem lehet sokáig "legvidámabb barakknak", "kicsit
szabadnak" lenni, az összekacsintás nem tünteti el a korlátokat.
Mi kell ahhoz még, hogy észrevegyük: a tűrhető
félszabadság nem a szabadság fele,
hanem a
félsz és a
szabadság rossz kevercse – kinek egyikből jut több,
kinek a másikból.
Mi kell ahhoz még, hogy észrevegyük: ha minden évben csak kicsit rosszabb helyzethez
szokunk hozzá, milyen nap virradhat ránk, mondjuk 10 év múlva
2012. február 13-án
itt Budapesten?
Reggel majd – mint most is – rádióhírekre ébredünk. "Jó reggelt kívánunk, ébredő
magyarok, itt a Pannon Rádió" – hangzik majd a közszolgálati rádió mai hullámhosszán.
Hallhatunk a hírekben a Bárdossy emlékbizottság aznapi üléséről. Megtudjuk, hogy – február
lévén – a Magyarországon akkreditált külföldi tudósítóknak ma kell jelentkezniük félévi
bizonyítványukért az Imázsrendőrségnél.
Az országgyűlés egyébként éppen aznap, 2012. február 13-án tartja 3 havonként esedékes
plenáris ülését. Kis terjedelmű törvénymódosítást hajtanak végre a "lex-Répássy"-n.
Eszerint a kiegyensúlyozott tájékozódás érdekében a kormánypárti politikusokat már akkor
is megilleti a sajtóban a válaszadás joga, ha még nem írtak róluk semmit, de föltételezhető,
hogy gondoltak róluk ezt-azt. A képviselők egyébként sokkal nyugodtabb körülmények között
dolgoznak, amióta a Vegyépszer megvette a parlament épületét, és a Defend Kft.-re bízta
a rend fenntartását.
A miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjúja, aznap, 2012. február 13-án sajnos
elmaradt. Helyette retrospektív összeállítás hallható az ORTT "pártatlan
tájékoztatásért" díjával kitüntetett Vasárnapi Újság adásaiból.
A miniszterelnök úr maga ugyanis aznap különgépen a jászladányi 2. számú általános
iskola kézimunka szakkörének elismerő oklevelét utazik átvenni, hiszen ez a kitüntetés
voltaképpen az egész ország megbecsülését jelenti.
Az ügyészség szóvivője szintén a hírekben közölte: megállapították, hogy ifj. Hegedűs Lóránd
képviselő "vágd orrba őket, különben ők vágnak orrba téged" című írása egyáltalán
nem minősíthető gyűlöletkeltőnek, hiszen a gyűlölet már enélkül is rég "fel van
kelve". A megkérdezett igazságügy miniszter a kérdésben nem nyilatkozik,
mert nem ért az orrba vágáshoz, bár férfias sportnak tartja.
Több újságíró 2012. február 13-án ismételten feltette a kérdést a legnagyobb parlamenti
párt MIÉP vezető politikusainak: ha szükség lesz rá a kormánytöbbséghez, vállalják-e
a koalíciót a náluk kisebb Magyar Polgári Párttal, amelyet korábban FIDESZ-nek is hívtak.
A MIÉP vezetői azonban – ahogy eddig is – elkerülték a választ, ugyanakkor feleslegesnek
tartották az elhatárolódást a Magyar Polgári Párttól.
Közérdekű közleményként elhangzott, hogy aznap este, vagyis 2012. február 13-án a Várban
megemlékezést szerveznek a Kitörés Napja tiszteletére, hiszen
övék a tér.
Ez persze tréfa. Nagyon rossz tréfa, afféle valószínűtlen negatív utópia. De ahogy
1945. februárjában nem tudták, hogy a szabadság hamarosan visszavétetik, úgy 3 éve
sem gondoltunk még téglatörvényre, csonka kuratóriumra, újabb rádiós tisztogatásokra.
Hiszen fiatal, ígéretes politikusok jöttek, megnyerő, kisfiús mosollyal, mintha azt
mondanák:
"Nem kell nekem más, mint meleg ágy, kedves szó és korlátlan hatalom.
"
Nem hiszem, hogy rosszat akartak. Azt hitték, így természetes. És mi sem óvtuk meg
őket a kísértéstől. Pedig például a Batman-filmek divatjával Amerikában ezerszámra
gyártották a gyerekeknek a denevérszárnyas Batman jelmezeket. De ott mindegyikre
rátűzték a feliratot:
"Vigyázat! A köpeny nem tesz képessé a repülésre!"
Mi viszont elmulasztottuk rátűzni a bársonyszékekre a mindenhatóság és mindenek fölöttiség
veszélyeire figyelmeztető cédulákat.
Így aztán most kell erről beszélnünk. Egy kanadai újságban egyszer megjelent: "
Tájékoztatunk, hogy a kőolaj ára a világpiacon 2 dollárral esett. Ezt a hírt a
benzinkutasok kedvéért tesszük közzé, akik maguktól csak egy fél év múlva vennék
észre." Ugyanebből az okból idézem föl megint csak Bibó Istvánt:
"A demokráciában a nép előbb-utóbb tudatában lesz annak,
hogy vezetőinek hatalma csak az ő beleegyezésén nyugszik."
Ezt a tényt a ma kormányzók kedvéért teszem közzé, akik különben csak
2 hónap múlva vennék észre.
De ha észreveszik, az nekünk is és nekik is hasznukra válik. Hiszen fiatalok és jó
képességűek lévén van politikai jövőjük.
Mert miénk a tér, de az övék is.
A tér ugyanis mindannyiunké.
Lendvai Ildikó
2002 február 13.
