Azért jöttünk, hogy megemlékezzünk egy embertelen, hazánkat katasztrófába juttató korról.
Azért jöttünk, hogy kifejezzük akaratunkat: nem engedjük a jelenlegi jobboldali pártoknak, hogy eltérítsék országunkat a nyugati társadalom-fejlődés irányától és szégyenteljes eszméknek adjanak polgárjogot!
1945. február 13-án fejeződtek be a harcok Budapesten. Gyönyörű fővárosunk romokban állt, s a harcok kegyetlenségére jellemző, hogy számos történész második Sztálingrádként emlegeti máig is a budapesti csatát.
Magyarország áldozatai hatalmasak voltak. Az 1938-as nemzeti jövedelem ötszöröse, a nemzeti vagyon 40 %-a pusztult el. Az I. világháborúban több mint 500.000 magyar áldozatot jegyeztek fel a krónikák, a II világháborúban közel 1 milliót.
A miénknél nagyobb arányú vesztesége csak Lengyelországnak és a Szovjetuniónak volt.
Idevezetett a XX. századi uralkodó honi politika, amely önmagát jobboldali-konzervatívként, keresztényként és családcentrikusként, úri középosztályt támogatóként határozta meg.
Idevezetett az a hagyományosan szűklátókörű hazai jobboldali politika, amely Tisza Istvánon, Horthy Miklóson, Bethlen Istvánon, Teleki Pálon keresztül a nyilasokba torkollott.
Idevezetett az az út, amelyen először az ellenzéki jogokat csorbították, majd hadjáratot indítottak az értelmiség ellen, nacionalista indulatokat gerjesztettek, Európában élenjáróként hoztak faji megkülönböztetésen alapuló törvényeket, egy egész hadsereget küldtek szinte fegyvertelenül a halálba, könyvégetéseket rendeltek el és máig tartó szégyenként tevőlegesen részt vettek 600.000 magyar ember haláltáborban történő elpusztításában.
Ma a miniszterelnök hazaárulónak nevezi az ellenzéket, amikor az figyelmezteti, milyen jelentős károkat okoz a határokon túl, és a határokon belül élő magyarságnak öncélú döntésével. Párttársa ennél is tovább megy: azt mondja, hazát csak az tud elárulni, akinek van, s az ellenzéknek az sincs.
Tisztelt Emlékezők!
Aki ma szereti a hazáját, az vissza fogja állítani Magyarországon a jogállamot; megvédi a '89-90-es rendszerváltás eredményeit, a liberális alkotmányt; adócsökkentést támogat, nem pedig növekvő állami újraelosztást és olyan jövedelempolitikát, amely csökkenti a szegénységet!
Aki ma szereti a hazáját, az nem nosztalgiázik azok iránt, akik kis híján leradírozták az országot a térképről, mérhetetlen szenvedést és gyalázatot zúdítva ránk.
A zsidótörvényekre, a haláltáborokra, a géppuska elé hajtott fegyvertelen katonákra nincs bocsánat. Aki így gondolja, az nem megy el a Vasárnapi Újságba, nem nevezi azt kedvenc rádióműsorának!
Aki így gondolja, az nem avat szobrot Tiszának!
Aki így gondolja, az nem rendel filmet Bethlenről, nem asszisztál Bárdossy rehabilitásához, nem tüntet jelenlétével Jány Gusztáv és Szombathelyi Ferenc emléke mellett!
A háború után sokan őszintén hittek a szabadságban. A jobboldal tragikus tévútja után nemsokára következett a fordulat éve, a kommunista hatalomátvétel, az újabb zsákutca. A magyar jobboldal Hitlert és Mussolinit, a baloldal pedig Sztálint választotta, eltaszítva ezzel hazánkat Európától, a nyugati világtól.
A mostani választások tétje, hogy ne legyen újabb zsákutca! A mai magyar jobboldal nosztalgiázik provinciális, katasztrófát eredményező elődje iránt, miközben új állampártot épít!
Mi, magyar demokraták, legyünk akár liberálisok, szocialisták vagy konzervatívok, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József, Jászi Oszkár és Bibó István örököseiként nem engedjük, hogy Magyarországnak életet álmodjanak az Európai Unión kívül, a nyugati társadalmaktól ismét elszakítva!
Ez most a történelmi feladat! Soha többé nem akarunk magunknak és utódainknak zsákutcát! Elég erősek és bátrak vagyunk hozzá, hogy végre a nyugati fejlődés részévé váljon hazánk!
Éljen a magyar SZABADSÁG!
Fodor Gábor
2002 február 13.
